EYBL tornán vettek részt a 2004/2005-ös fiúk

U15-öseink Csehországban jártak a hétvégén, hogy képviseljék akadémiánkat a nemzetközi EYBL sorozatban. Négy mérkőzést játszottak, magyar, cseh, szlovák, illetve olasz együttesek ellen. A fiúk tisztességgel helyt álltak a tornán, sőt, a Szolnoki Sportcentrum ellen még a győzelem is összejött nekik.

Kovács Balázs vezetőedző értékelte a hétvége tapasztalatait.

Nagy öröm és nagy lehetőség volt számunkra, hogy idén is részt vehettünk az EYBL sorozatban a 2004-es korosztállyal. Ebben az évben a csapat nem együtt készül, hiszen a 2004-esek a kadet korosztályban, a 2005-ösök a serdülő korosztályban szerepelnek, ezért nem voltunk, vagyunk olyan egységesek elsősorban támadásban, nem működtünk olyan olajozottan, de mindkét évfolyam számára nagyon hasznos és jó mérkőzéseket játszottunk, sokat fejlődhettünk.

 

Debreceni Kosárlabda Akadémia – Hensfort Przemysl    73-85

DKA: Madar Kristóf 20/6, Madar Krisztián 12, Virágh 10/3, Schwarczenberger G. 13, Fekete.

Csere: Tóth B. 4, Czeglédi 5, Schwarczenberger Cs. 1, Tompa 10, Seszták 2, Jankó 3, Varga B.

Az első mérkőzés valóban az összeszokásról szólt. Nagyon jól kezdtünk a 2004-esekkel, domináltunk, mindent megvalósítottunk, amit elterveztünk, kivéve egy dolgot: kb. 6-8 tiszta ziccert hibáztunk, így az első 5 percet ahelyett, hogy akár 15 pontos előnnyel zártuk volna, csak pár pont volt az előnyünk, ami a negyed végére elfogyott. A mérkőzés innentől kezdve teljesen kiegyenlített volt. A 3. negyed elején jól kezdtünk, és egy 16-2-es rohanással elléptünk. Sajnos ekkor a padról érkezők nem tudták ott folytatni, ahol a többiek abbahagyták és ismét elolvadt az előnyünk. A negyedik negyedben az ellenfél stabilizálta a különbséget, elsősorban a két extra játékosának és egy talált hármasának köszönhetően. Az utolsó öt percben a fiatalok agresszív védekezéssel 5-6 pontra zárkóztak, de fordítani már nem tudtunk. Csapatszinten két komoly problémával küzdöttünk: egyik a 33 eladott labda a másik pedig az ellenfél 27 támadó lepattanója. A Madar testvérek és Virágh Benedek mellett nagy pozitívum volt azonban Tompa Áron 10 pontja és keménysége, ütközései védekezésben.

 

 

Debreceni Kosárlabda Akadémia – BK Inter Bratislava     57-98

DKA: Madar Krisztián 8, Tóth B. 3, Czeglédi 5, Virágh, Schwarczenberger G. 9/3

Csere: Schwarczenberger Cs. 4, Tompa 7, Seszták 2, Czipka 5/3, Balázsi 10/3, Jankó, Varga B. 4

 

 

Az első mérkőzésen bokasérülést szenvedő Madar Kristóf és a vállát fájlaló Fekete Csongor nélkül néztünk farkasszemet a csoport egyik favoritjával. A tornáról tudni kell, hogy a csapatok többsége 90 %-ban 2004-es játékosokkal érkezett, nálunk a csapat fele fiatalabb volt, és sajnos hagyományos nemzetközi tapasztalat, hogy fizikálisan, izomtömegben, kilóban rendre hátrányban vagyunk. Sajnos az első negyedben sikerült eldönteni a mérkőzést elsősorban a bátortalan játékunk miatt. Az első félidőben 20 eladott labdánk volt, és 20 lepattanót engedtünk a mi gyűrűnk alatt. Félidőben sikerült rendezni a sorokat, sokkal agresszívebbek, keményebbek és bátrabbak voltunk. Ennek köszönhetően a második félidőben már csak 14 eladott labdánk volt és csak 3 (!) támadó lepattanót szedett ellenfelünk. A kizárás és a bátrabb támadójáték, a középtávoli dobások elvállalása terén léptünk nagyot előre. Így egy kifejezetten jó második félidőt produkáltunk. Madar Krisztián ezen a meccsen is jó teljesítményt nyújtott, és sok teher hárult rá irányító poszton is, Tompa Áron továbbra is eredményes volt és ő felvállalta az ütközéseket, a gyűrű alatti harcokat. Nagy öröm volt Balázsi Ákos 10 pontja, jó döntései támadásban, védekezésben pedig nem félt az ütközésektől.

 

 

Szolnoki Sportcentrum – Debreceni Kosárlabda Akadémia           51 – 65

DKA: Madar Kristóf 15/6, Madar Krisztián 22, Virágh 1, Schwarczenberger Cs. 9/3, Fekete 13

Csere: Tóth B., Balázsi, Seszták 2, Schwarczenberger G 3/3, Tompa, Czipka, Czeglédi.

 

Az esti mérkőzésen egy magyar rangadó következett. A Szolnok az első napon, mi aznap dupláztunk, ami nem könnyű. Ezek a nemzetközi mérkőzések sokkal intenzívebbek, a csapatok az első perctől az utolsóig ugyanabban a sebességben ugyanazzal az agresszivitással kosárlabdáznak és egy nap két ilyen szintű mérkőzést játszani komoly feladat. Szerencsére a délelőtti mérkőzés végén voltak pozitívumok, amikből erőt tudtunk meríteni, voltak játékosok, akikben dolgozott a bizonyítási vágy az eddigi visszafogottabb teljesítmény miatt, és a sérültjeink is játékra jelentkeztek. Mindkét csapat nagyon koncentrált, keményen védekezett és próbálta minél több hibára kényszeríteni ellenfelét. A hibák be is következtek mindkét oldalon. Ezen a mérkőzésen végre sikerült 14-re lecsökkenteni az eladott labdáink számát, még az ellenféltől 25 alkalommal szereztük meg, a lepattanócsatát pedig egálra hoztuk. Madar Krisztián, Madar Kristóf és Fekete Csongor húzták a csapatot, végre mindhárman eredményesen tudtak kosárlabdázni. Krisztián és Csongor jól védekeztek és eredményesen támadtak, Kristóf pedig nagyon jól irányította a csapatot. Schwarczenberger Gábor is egyre jobb mutatókat produkált, még Virágh Benedek a második félidőben volt nagyon hasznos. 7 lepattanóval és jó védekezéssel (+19-es +/- mutatóval) járult hozzá a győzelemhez. Nagyot küzdött a csapat a győzelemért, amit, ha nem is túl jó játékkal, de nagyon akarva szerzett meg.

 

 

Next Step Academy – Debreceni Kosárlabda Akadémia                 94 –56

DKA: Madar Krisztián 2, Virágh 23/15, Tompa 6, Schwarczenberger G. 3, Fekete 6

Csere: Tóth B. 4, Jankó 5, Balázsi 2,  Schwarczenberger Cs. 1, Seszták 4, Czipka, Varga B.

 

Már melegítésnél éreztük, hogy nem leszünk egy súlycsoportban a 6 szerb játékossal felálló olasz akadémiai csapattal. Sajnos kiderült, hogy első számú irányítónk, Madar Kristóf nem tud pályára lépni, ami tovább gyengítette elsősorban a csapat önbizalmát. Az első negyedben mondhatni átgázoltak rajtunk. Majdhogynem feltartott kezekkel mentünk pályára és ezen az sem segített, hogy a játékvezetés sem a két kezes lökést, sem a visszarántást, sem a baltákat nem ítélte faultnak, így amikor lett volna néhány jó betörésünk, az gyakran emiatt is elhalt. Azzal is nehezen tudtunk mit kezdeni, hogyha felértünk a letámadás ellen, akkor a labdás játékosról rendre 4-5 méterre behúzódva védekeztek, és mi még is megpróbáltunk odamenni, ahol 2-3 védő is védekezett. A második negyed közepén jutottunk el oda, hogy elkezdtünk kosárlabdázni. Ekkor főleg Fekete Csongor vállalta fel a csapat irányítását, 5 szerzett labdájával 4/4-es büntető dobással és sok kinti 1:1 és labdafelhozatallal segítette a csapatot. Madar Krisztián jól védekezett, és a támadásoknál jó betörései voltak, 5 kiharcolt faultja mellé a büntetőzésén javíthatott volna. Félidőben (53-20 oda) azt a célt tűztük ki, hogy ne kapjunk 100-t és dobjunk 60-t, ami elsőre nem tűnt reálisnak, de a második félidő bátor támadójátékával, és a játékvezetéshez való alkalmazkodással sikerült 100 pont alatt tartani az ellenfelet és 60-hoz közelit dobni. Ehhez kellett Virágh Benedek, aki a második félidőben nyújtotta azt, amit tud. Ő az, aki fizikálisan felveszi a versenyt az ilyen szintű ellenfelekkel és a második játékrészben bátran vállalkozva 20 pontot, összesen 23-t dobott 7/5-ös tripla mutatóval. Pontjai mellé 11 lepattanót is szedett, a négy meccsen pedig 9 lepattanót átlagolt. A második félidőben a fiatalok is önbizalomteljesebb játékkal rukkoltak ki, így Jankó Csaba és Seszták Miklós is eredményes volt.

Mellettük mindenképpen ki kell emelni Tóth Botondot, aki nem mutatott egyik meccsen sem kiemelkedőt, de hosszú sérülésből visszatérve mind a 4 meccset tudta vállalni egy ilyen tornán, és minden mérkőzésen stabilan teljesített. A 2005-ösök  közül ő volt az, aki fizikálisan felvette a versenyt az ellenfelekkel, aki rengeteget ütközött, és sok kontaktot vállalt és minden meccsen 4-5 pontot hozzá tudott tenni a csapat teljesítményéhez.

 

A tornán a csapat legjobbjának Madar Krisztiánt választották, aki az első 3 mérkőzésen egyenletesen jó teljesítményt nyújtott, és mindvégig kiválóan védekezett. Madar Kristóf a két mérkőzésen 17,5 pontot, 8 lepattanót és 17,5 IBM pontot átlagolt, kár hogy a sérülése csak ennyit engedett. Tóth Botond és Tompa Áron voltak azok, akik minden meccsen jól és megbízhatóan teljesítettek. Balázsi Ákos, Virágh Benedek, Fekete Csongor, Schwarczenberger Gábor négyes mindegyikének volt kiugróan jó mérkőzése, de tudásukhoz képest gyengébb is. Még stabilabbnak kell lenni és sokkal nagyobb önbizalommal kosárlabdázni.

 

Összességében egy nagyon hasznos tornán vettünk részt. Amellett, hogy komoly élmény volt a játékosoknak, úgy gondolom, hogy sokat tanultunk és fejlődtünk is mérkőzésről mérkőzésre. A bajnokikkal ellentétben végre komoly nyomás alatt kosárlabdáztunk. Átérezhettük, hogy milyen az, amikor 10-20 centivel magasabb és súlyosabb játékosok egész pályán lábmunkázva mekkora nyomást fejtenek ki a labdán, hogy nemzetközi szinten milyen sebességgel és agresszivitással kosárlabdáznak, és milyen energiákat fordítanak a lepattanóra. Örülök, hogy minden mérkőzésen volt legalább 2 negyednyi periódus, amikor jól kosárlabdáztunk. Ezek többségében a második félidők voltak, amik elsősorban pszichés okokra vezethetők vissza, amivel mindenképpen foglalkozni kell, de ezekben az időszakokban bizonyítottuk, hogy van keresnivalónk ezen a szinten is. Mindenképpen tanulság, hogy a fizikai felkészítést még jobban előtérbe kell helyezni, valamint egyértelmű, hogy ilyen sebességű és intenzitású mérkőzésekre rendszeresen szükség lenne ahhoz, hogy ne kelljen 1 meccs, 1 félidő ahhoz, hogy „akklimatizálódjanak” a játékosaink a nemzetközi szinthez.

Nagyon köszönjük az Akadémia vezetésének a lehetőséget a tornán való részvételhez, és a közbenjárást a kiváló körülményekért is. Hálásak vagyunk az EYBL, a helyi klub a Sokol Prazsky színvonalas rendezéséért, a házigazda Matej Vesely vendéglátásáért és miden adminisztrációs segítségéért!

20181005_173938