Ökrös Tamás újra a debreceni kosárlabda szolgálatában

Tizenegy év után tér haza Angliából Ökrös Tamás, aki több mint egy évtizedes nemzetközi tapasztalattal a háta mögött kezdheti meg a munkát a Debreceni Kosárlabda Akadémián. A Cívisvárost 2006-ban elhagyó szakember az U16-os fiúk és lányok korosztályos vezetője lesz, valamint az U13-as fiú csapatnál vezetőedzőként fog dolgozni.

 

A 2000-es évek közepén úgy döntött, hogy családjával Angliába költözik. A kosárlabdától természetesen nem szakadt el kint sem, több mint egy évtizeden keresztül folyamatosan edzősködött. Összefoglalná a legfontosabb állomásait?

A Bradford Dragonsban kezdtem, ez egy kis klub volt, a 11 évesektől a 18 évesekig minden korosztályt én vittem. Sikeres évek voltak ezek, rendszerint eljutottunk az országos nyolcas döntőig. Ezután a Manchester Magic utánpótlásához kerültem, az U13 és az U16-os csapatokhoz. Itt a nagyfiammal, Tamással angol bajnokságot nyertünk, ahol egyébként ő volt a döntő MVP-je, és 2010-ben ő volt Manchester város Év utánpótlás sportolója, amit a Királynő adott át egy ünnepi ebéd keretében. Ezután a Leeds Force utánpótlásért felelős vezetőedzője voltam, majd ezt követően kerültem Canterbury-be (Canterbury Basketball Academy), ami már egy akadémia volt, ahol a kosárlabda gyakorlatilag a tanterv része volt. Másodedzőként dolgoztam a nagycsapatnál, ahol a védekezésért voltam felelős, az U18-ban pedig vezetőedző voltam, velük is a nyolcas döntőig jutottunk. Az utánpótlás csapatok mellett mindenhol dolgoztam a helyi egyetemen is, a Bradford University, a Uiversity of Manchester és az Edge Hill csapatait edzettem. Ezeken felül minden nyáron volt szerencsém különböző kosártáborokban részt venni edzőként. Hat alkalommal voltam a nagyon nívós Eurocampen, négy alkalommal pedig az amerikai Five Star Campen. Mozgalmas időszakon vagyok túl.

 

Mikor döntötte el, hogy hazatér Debrecenbe?

Amikor kimentünk Angliába több szempontot is figyelembe vettünk. A legfontosabb a nyelv elsajátítása volt, nekünk is, és a gyerekeknek is. Mindig is azt beszéltük a feleségemmel, hogy amikor a fiúk már megállnak a saját lábukon, mi haza fogunk jönni, és ez nagyjából mostanra realizálódott. Az időpont is nagyon alkalmasnak tűnt, én november körül már beszéltem Ráthonyi Tamással, és ő elmondta a jelenlegi felállást, ami nagyon tetszett. Februárban Berényi Sándor és Becsky István keresett meg, és egyszerűen az a folyamat, ami a közelmúltban elindult Debrecenben, az az összetartás, ami jellemzi most a kosárlabdaéletet, az nagyon vonzó volt számomra, ráadásul már nagyon szerettem volna magyar gyerekekkel foglalkozni, így hamar sikerült megállapodtunk.

12748034_10153879321473426_5220780121449022888_o

Mi a különbség az angol- és a magyar kosárlabda-kultúra között?

A 11 év alatt az anyagi háttér biztosítva volt a munkámhoz, amit megígértek, azt rendre betartották, míg Magyarországon ez abban az időben korántsem volt így. Szerencsére Debrecenben olyan stabil gazdasági és szakmai háttér alakult ki az utóbbi években, ami garancia lehet arra, hogy nyugodt körülmények között lehessen tehetségeket nevelni.

Szakmailag vizsgálva a témát, az angol rendszer annyira vegyes, hogy nekem volt olyan csapatom kint, amelyikben egyetlen egy angol sem volt. Sokkal atletikusabb a játék Angliában, ez talán éppen az előbbinek tudható be. Megdöbbentő viszont, hogy vannak olyan amatőr felnőtt- és utánpótláscsapatok, akik mindössze heti kétszer edzenek, amit nekem nagyon nehéz volt megszokni. Viszont azok az akadémiák, ahol én is dolgoztam az utolsó években, azok egészen elképesztőek. Óriási előny az, hogy a fiatal első órája mondjuk matek, majd másodikban kosárlabda egyéni képzés. A harmadik földrajz, utána pedig fizikai felkészítés. 4-5 órára a csapatedzés is meg van, és a gyerekek mehetnek haza. Ezekre az akadémiákra már olyan gyerekek járnak, akik Amerikába akarnak kikerülni, profi kosarasok szeretnének lenni, úgyhogy a motivációval nem nagyon van probléma edzéseken. Összességében azt tudom elmondani, két oldalú a dolog, valamiben mi magyarok vagyunk jobbak, van, amiben viszont ők járnak előttünk.

 

394271_10150515822228426_113085225_nA kint léte során rengeteg mindent látott és képezte magát. Mik azok a legfontosabb tapasztalatok, amiket mindenképpen szeretne átadni a debreceni fiataloknak?

Rengeteget tanultam az elmúlt évtizedben, a legnagyobb segítség maga az angol nyelv volt. Nagyon sok szakmai anyaghoz lehet így hozzájutni, nem okoz gondot egy külföldi továbbképző megtekintése, gyakorlatilag kinyílt előttem a világ. Azért imádom ezt a szakmát, mert állandóan tanulok a gyerektől. A legfontosabb, hogy az embernek kialakuljon egy saját filozófiája, én már jópár éve tudom, hogy mit akarok, és mit képviselek. Ez egyfajta magabiztosságot, egy arculatot ad saját magadnak, tudod, hogy mit fogsz csinálni következő edzésen, hogyan fogod felépíteni a dolgokat. Több utánpótláscsapatot vittem végig, ahonnan sokan eljutottak az utánpótlás válogatottságig, dolgoztam felnőttekkel is, úgyhogy tudom, hogy mi az, amivel kiemelt hangsúllyal kell az edzéseimen, a meccseimen foglalkozni. Rengeteg ilyen apró tényező van, filozófiám például az egészpályás védekezés, amit egészen 18 éves korig alkalmaznék minden csapatnál, ami megadja a megfelelő állóképességet és agresszivitást is, és a kiválasztásban is nagyon sokat segít az edzőknek. De ilyen a lepattanó, vagy a büntetődobás is, ami minden edzésnek a része kell, hogy legyen. Nagyon sokáig tudnék erről beszélni, a lényeg, hogy egy kemény védekezésből induló gyors kosárlabdát szeretek játszatni a csapataimmal.

 

Mi a helyzet a fiaival, mindketten tehetséges kosaras hírében állnak.

A nagyfiam az U16-os és U18-as angol, valamint az U20-as brit válogatottban is szerepelt, valamint négyszeres angol bajnoknak mondhatja magát különböző korosztályokban. 16 éves korától pedig három éven keresztül felnőtt csapatokban is játszott. Nagyon sikeres éveket zárt Angliában, ennek is köszönhető, hogy jelenleg az Amerikai Egyetemi Bajnokság másodosztályában (NCAA Division II.) játszik Connecticut-ban, a Post University-n. A kisebbik fiam Máté tavaly játszott az U15-ös és az U16-os válogatottban is. Ő még kint maradt, van még két éve az iskolából, addig egy akadémián fog kosarazni, bár van érdeklődés iránta több európai országból is. Jelenleg is az U16-os Európa-bajnokságra készül, ami majd augusztusban lesz Szófiában. A lényeg, hogy jó úton haladnak mindketten.